2009. december 3., csütörtök

Hurrá, utazunk!


Eljött a nap, hogy utazunk a mamikámhoz. Nagyon örülök, hogy megyünk, de az a baj, hogy nagyon, nagyon messze van. Én meg nem szeretek autózni. Hajnalban kelés és cicizés, még egy kicsit visszafekszem szundizni, addig anya megsétáltatja a kutyákat. Miután hazajött, pakol egy kicsit és megint cicizek. Végre bepakoltak mindent, így 9 órakor el is tudunk indulni, persze én már megint álmos vagyok. Alig mentünk pár km-t és máris alszom. Az autópályán: alszom. A főúton: alszom. Anyáék nem állnak meg még pisilni sem, mert félnek, hogy felébredek és hisztizek.

Dombóváron ébredek fel, anya berohan a Tescóba, mert olyan okos volt, hogy otthon felejtette a réteslapot a hűtőbe. Nem alszom vissza, izgatottan várom, hogy megérkezzünk, és végre ehessek, mert már nagyon éhes vagyok. Mamika munkahelyénél megállunk és bekukkantunk, persze az összes néni körém gyűlik és engem csodál.

Megérkeztünk!!! Kicsomagolás, cici és várjuk a mamikát. Megjön, erre mi megyünk el a dr. bácsihoz, hogy anyáék oltást kapjanak. Mamika utánunk telefonál, kérdezi, hogy hol a rétes, hová raktuk. Ekkor vette észre anya, hogy ott van mellette az autóban, mondhatom, hogy nincs szerencsénk ezzel a lappal.

Dr. bácsinak a hallgatóját, reflex kalapácsát, világítós tollát jól megnéztem magamnak, megszereltem. Engedte. Irány haza játszani és fürödni.

Mamikám fürdetett meg, megmutatom:












Utána a papikámmal játszottam egy kicsit. Lebirkóztam, meg ilyenek:






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése