Hinta- palinta a máltain

A máltai játszótéren

Végre kisütött a nap, így egy kicsit ki tudtunk anyával mozdulni. Elmentünk a máltai játszótérre, mert ott még úgy sem voltunk és gondolta anya, hogy találkozhatok pár korombéli gyerekkel. Találkoztam is, de inkább csak figyeltem őket. Ha nagyobb leszek, majd játszok is velük, de most csak sasolom őket.

Hintáztam

Korongban is feküdtem, de nagyon belesütött a szemembe a nap.

Végre anya segített felülni.

 

Oké, ebből ennyi elég is volt, leszállnék.

 

Csúszdáztam is.

Ma kétszer is voltunk itt, de csak egyszer hozta el az anya a fényképezőt.

Játéktároló dobozzal

A lufik után este jöhet a tároló dobozom. Kiszedtem az ajtó mögül és fejre állítottam, majd ráálltam és leszedtem a macimat a komódról. Anya ezt meg végig szem előtt tartva Fotózta.




Íme:

Lufik és Én

Anya felfújt nekem 2 lufit és azokkal játszok, babrálom őket. Most ezeket nézhetitek meg, de kommentek nélkül.

Pótúszás

Mivel kihagytunk egy úszást és azt nem lehet a következő hónapban leúszni, így, hogy ne vesszen el hétfő reggel 10-kor a Stofinál jelentkeztünk úszásra.

Nagyon jó és izgalmas volt ez az alkalom, nem is voltunk sokan, mert rajtam kívül csak egy kislány volt: Rézi, aki 20 perc lubickolás után kiment. Nem bírja a vizet, nagyon hideg neki. Tehát, magunkra maradtunk. A Stofi nagyon sok új feladatokat tanított nekem is és anyának is. Rengeteget voltam a víz alatt, be kell, hogy valljam, ennyit nem szoktam a víz alatt tölteni. Jól el is fáradtam.

Úszás után egy nagyon jót tusoltunk anyával, nem számított, hogy meddig folyatjuk a meleg vizet. Gyors öltözés és máris jöhet a fini kaja, mert a vízben nagyon megéheztem. Kajcsi után nem indultunk el haza, Hanem anya hagyott engem játszani.

Amikor meg nem figyelt, illetve én úgy láttam, hogy nem engem Sasol, akkor megpróbáltam megszökni. De ez nem sikerült, kiszúrta, hogy szökésben vagyok.

Majd felöltöztünk és hazamentünk. Nagyon jó és izgalmas volt ez az uszi, így ha megint kell pótolnunk, akkor biztosan, hogy erre az alkalomra jövünk.

Vendégeim

Ma feljöttek hozzánk vendégségbe az Attiláék (Attila és Reni). Apáékhoz jöttek, de végül az én vendégeim lettek. Hoztak pufit, ami nekem nagyon ízlett. Most ettem ilyet először és be kell, hogy valljam: nagyon fincsi volt. Anyának a tudtára is adtam, hogy vehet nekem ilyet néha, vagy Gyakran van.

Bejöttek a szobámba a vendégek és akkor már anyáék is csatlakoztak hozzánk. Jót játszottam, Renivel és Attilával egyaránt.

Elkezdték Nekem a Körbe-körbét (fa vasút kis vonattal) építeni, de nem hittek anyáéknak, hogy szétszedem, Mielőtt megépítik. Így lett, szét is szedtem.

Mindezek után megmutattam Attinak, hogyan kell kinyitni a komód fiókját, amit nekem is az apa tanította meg az anya nagy bánatára, mert állandóan kipakolom a frissen mosott és vasalt ruhákat.

Miután kipakoltuk a komódokat elcsaltam Attilát a bölcsőhöz és ott megmutattam neki a dinómat.

Amit persze le is birkóztam.

Rápattantam a verdámra és odagurultam a Renihez.

Járgányról le.

Kiszúrtam, hogy Attilának egy új telója van és Kertem, hogy mutassa meg nekem.

Majd visszamentem a komódhoz és a tetejéről lehajigáltam egy szőrmókokat, anya is pakoljon majd utánam.

Ezzel hamar végeztem és Atti Ekkor becsukta a szemét és mondta, hogy bújjak el majd Ő megkeres.

Bezzeg én olyan jól elbújtam, hogy azóta is csak keresne, de megszántam és előjöttem a hátamögül.

Anya elpakolta már a járgányomat, de én úgy gondoltam, hogy azért egy kicsit megrágom a zsinórját.