Imre papa látogatása

Nagy örömet hoztam a családba, mindenki rám volt kíváncsi. Így Imre papa is eljött hozzám látogatóba. Ő is vidéken lakik, elég messze tőlem, ezért jött csak most. Megvárta, míg egy kicsit megerősödök, és akkor felült a vonatra és ripsz- ropsz itt termett. Apa kiment elé a pályaudvarra, Én meg izgatottan vártam a nagy találkozást a papámmal.


Végre megérkeztek, papa elrohant kezet mosni, nehogy valami bajom legyen. És meglátott, Én éppen aludtam, mint mindig. De nem baj. Megfogott a papa és aludtam tovább a karjaiba, de amikor anya megfogta a fényképezőgépet, azért egy kicsit kikukucskáltam.

Így:

Papa te is nézz ide:

Ezt a rucit kaptam a papától:

Megmutattuk az Imre papának, hogy hogyan tudok már fürödni, persze a cumikámat nem adtam oda senkinek, jött velem a vízbe:

Nagyon rövid ideig volt nálunk a papa, anya azt mondta, hogy ezt hívják hétvégének. Nekem mindegy minek hívják, de azaz egy biztos… nagyon rövid ideig tart.

Végre itthon

Itthon először anya örült a kutyáknak… nem is mondtam, kettő is van belőlük. William és Matej. Yorkshire terrier mind a kettő, itt láthatjátok őket:

William:

Matej:

Szóval anyának nagyon örültek és utána jöttem én. Alszom a hordozóba, apa lerak a földre, a két eb meg egyből rám ugrik, erre Én megmozdulok, erre ők hopp már nincsenek is rajtam és csak ugatnak. Megijedtek ők is. Egy pár napig nem jöttek felém, a bátrabb a William volt, mert jött anyával éjjel is engem ciciztetni. A Matej nem akarta az ételt elfogadni anyától, csak az apával foglalkzott.

Nem kellett sokat várnom, mert jött a mamika és a papika. Egyből felvettek és dajkálni kezdték a fenekemet. Apa emlékeztette őket, hogy nem szeretnék, ha ezt megszoknám, így ne rázzák a popim csak tartogassanak. Kispárnára raktak és úgy kényeztettek. Képesek voltak órákig tartogatni, mert nem tudtak betelni a szépségemmel.

Apának ez a kedvenc képe rólam, tátott szájjal alszom, ahelyett, hogy böfiznék:

Szóval nagy a boldogság, hogy végre itthon vagyunk. Mamika sokat segített anyának, főzött, vasalt, mosogatott és még takarított is, hogy mi tudjunk pihenni anyával. Persze anya már kétségbeesetten írta a szakdolgozatát, hogy kész legyen és le tudja adni április 15-ig. Elárulom, sikerült neki, de nagyon kimerült tőle. De most már csak velem kellett foglalkoznia, meg persze apával és a kutyákkal. Rendes gyerek vagyok, így hagyom őket aludni éjszaka, csak hajnali 4:00-kor kelek egyet cicizni. Megoldódott a cici problémánk is, bimbóvédővel, de cicizek :). Egy órán keresztül lógok a csöcsön és utána kb. 20 perc a böfizés, itt láthatod is:

Mivel még elég sárga vagyok, így sok folyadékot kell innom, apa is besegít ebbe a folyamatba:

A kórházban nagyon sokat napoztattak, amit nagyon szerettem. Anya akárhányszor jött értem reggel, akkor mindig ott voltam az ablaknál és sütettem a hasam. Persze ezt itthon is bevezettük.

Nézd, így kell ezt csinálni:

Akarsz látni egy óriás lábat? Itt másfél hetes vagyok:

Kórházban töltött napjaim

Második napomon kaptam egy szurit, BCG elleni oltás vagymi. Állítólag kell, de nem esett túl jól, hogy megböktek. Ezen az egy dolgon kívül továbbra is jól éreztem magam, folyton aludtam és még mindig nem voltam hajlandó enni.

Harmadik napon még mindig nem ettem  már anya kezdett ideges lenni, hogy nem akarok enni a cicijéből és a végén majd tápszert kell adnia nekem. Jött több csecsemős, aki segített anyának, hogy cicire kerüljek, de csak nem akartam… azt mondták, hogy még nem vagyok éhes.

Apa munka után szorgalmasan jött be hozzánk, hozott anyának inni, mert az gyorsan fogyott. Kaja nem kellett neki, mert azt ette, amit adtak, nem volt a legjobb, de meg lehetett enni. Nem is volt éhes ő sem, ezért nem értem, hogy engem miért ébrezgettek állandóan, hogy egyek. Emlékszem, volt olyan nővér, aki alárakott a hidegvíz alá, de én juszt sem keltem fel, erre elkezdte csavargatni a fülem… brrrr, de mérges lettem. Éjjel anya lefejte a tejét és cumisüvegben odaadta nekem, fincsi volt, de még mindig nem kellett anya cicije.

Reggel a dr. néni, mondta, hogy ez így nem lesz jó, mert sok ideje elmegy anyának és ennek nem ez a módja. Már nem volt olyan nővér, aki nem tuszkolta be a számba anya cicijét. Próbálták már bimbóvédővel is, de úgy sem kellett. Délután egyszer csak sikerült elkapnom a cicit, amikor kicsúszott már megint nem kellett. Anya kicsit ki volt borulva, de ez is normális, mert a hormonjai dúltak. Ráadásul be is sárgultam és ez miatt nem mehettünk haza pénteken :( Éjszakára beraktak a szoliba, nem volt rossz, csak bekötötték a szemem, ez zavart egy kicsit. Nézzétek:

Végre szombat reggel van, vizit. Itt mondják meg a jó hírt, hogy mehetünk haza vagy sem. Ma jönnek anyai ágon levő mamikám és papikám, jó lenne ha otthon talizhatnánk. MEHETÜNK HAZA! :)Varratszedés anyának és már csak apát várjuk, hogy értünk jöjjön. VÉGRE MEGJÖTT :) irány először a patika a gyorssegélyért, kenőcs, olaj, hintőpor...

Első napom a nagyvilágban

Mint említettem anya nem aludt egész éjjel, mert olyan izgatott volt. Alig várta, hogy vele lehessek, persze Én is. Csak előtte még volt a vizit, engem meg vizsgálgattak. Minden rendben volt, ezt meg is mondták anyának és utána jöhetett értem, aminek nagyon örültem, mert már kezdett idegesíteni az a sok nyávogós szobatársam, akik ott visítottak a fülemben. Bár ettől függetlenül aludtam, mint a tej.

És eljött a várva várt pillanat, anya karjaiban voltam. Olyan jó meleg volt és puha. Jól befészkeltem magam és aludtam. Egy hangot sem eresztettem ki, végre megint hallhattam anya szívdobogását. :)

Kaptam cukros vizet, mert enni nem akartam. Bár ezt sem nagyon szerettem. De megnyugtattak bennünket, nem baj, ha még nem eszek, ez teljesen normálisnak mondható, hogy még nincs étvágyam.

Egy bevásárlókocsi volt az alvóhelyem, aminek az egyik oldalánál, azaz a fejemnél volt egy kék tábla, amire rá volt írva a nevem, mikor születtem, a magasságom, súlyom és, hogy hol van az anya. Itt egy kép róla meg is nézhetitek.

A kórteremben vehetett ki belőle az anya, a folyosón csak tolhatott. De azért kipróbáltam anya ideiglenes ágyát a kórteremben, hát remélem otthon kényelmesebb az ágy. Volt benne egy nagy gödör. Miközben szundikálunk jött a védőnő és szólt, hogy miért nem a kocsiban vagyok :(, alig vártam, hogy elmenjen és ismét anya mellé fekhessek, de óvatosan kellett csinálni, nehogy megint lebukjunk.

Apa bejött hozzánk látogatóba, meg hozott innivalót is, ha enni akarok, akkor sokat kell innia anyának, naponta minimum 3l folyadékot és ebbe a leves nem számít bele. Tuti, hogy egész nap wc-re rohangálás lesz a vége. Sajnos csak az üvegajtón keresztül nézhetett meg apa, így nem tudott megölelni :(, de persze akkor is aludtam. Már ott megmutattam, hogy milyen angyalian jó fiú vagyok. Hamar elment :(, de többször is telefonált, hogy mi van velünk. Aznapra kapott egy szabadnapot, hogy ki tudja pihenni az érkezésem fáradalmait, izgalmait.

Délután, megint bejött hozzám apa és hozott vendégeket is. A nagybácsim Tomi, Nagynénim Bea, pocaklakó Csabi és az unokatesóm Emma jöttek be megnézni, hogy milyen is vagyok. Közben befutott az apa anyukája, aki a mamám. Nem voltak ott túl sokáig, mert ők is csak az üvegajtón keresztül tudtak nézni engem, illetve anya még fáradékony volt és nem akartak zavarni. Persze anyának még mindig nem volt kész a szakdolgozata és az apa állandóan kérdezgette: „ Hogy állsz vele?, Mennyit írtál már?” De anya ahhoz túl izgatott volt, hogy oda tudjon figyelni ezekre a dolgokra, tudom, mert mondta nekem.

Végre este volt, megfürdettek a csecsemős nővérek és megint anyával lehettem, egész éjszaka. Még mindig nem voltam éhes, pedig anyának már volt teje bőven. Éjszaka megint nem tudott anya aludni, mert jött egy harmadik szobatárs is, aki úgy horkolt, mint a barnamedve. :( A másik szobatársunk Vanda és a kislánya Hella volt, (sajnos róluk nincs fényképem) ők nagyon sokat segítettek nekünk és még horkolni sem horkoltak. Tehát az éjjelünk egész jó volt a horkolást kivéve, jaj, azt majdnem elfelejtettem, hogy a barnamedve még dugiba cigizett is és a füstszagát is szagolnunk kellett. :(