Babaúszás 4

Eljött a hónap utolsó hétfője és így az utolsó úszás is. Szintén a szokásos korai kelés, gyors kaja és indulás. És ma a mamikám ( aki vidékről jött hozzám egy teljes hétre :D ) is elkísér úszni, nagyon izgatott, mert félt, hogy ez az úszás tényleg jó-e és kell-e nekem. Remélem meg tudjuk győzni az úszás végére és belátja, hogy ez nekem fantasztikus élmény és még jó is az izmaimnak.

Ma megint az Anna van, mert az Orsi még mindig beteg. Ez a ½ óra is megint nagyon pörgős, ráadásul jó dolgom van, mert csak csajok vesznek körül. Még válogathatok is. Ugye egyszer van a Sári, és most jött egy új csaj is, őt Lillának hívják. Helyesek mind a ketten. De azt mondta anya, hogy először az úszás és csak utána a csajozás.

Szóval, olyan feladatok voltak, hogy hanyatt kellett feküdni a vízen, anya a tarkómnál megfogott, kitámasztotta az államat és úgy úsztatott a vízen. Ki kellett kapaszkodjak a medence szélére, talicskáztunk, és a végén meg be kellett ugrani a vízbe anyához. Ma megint én voltam a bemutató alany, élveztem ezt is, mert mindenki minket nézett… én meg szeretek a figyelem középpontjában lenni.

Hamar vége lett ennek az órának is, már alig várom a következőt.

Mamikám végíg figyelt egy üvegen keresztül. Modanom sem kell, hogy neki is nagyon tetszett. Még onnan kintről nézve is, mi lett volna, ha itt van bent velem a vízben... talán, majd egyszer ő is bejön velem.

Babaúszás 3

Ismét eljött a nap, hogy usziba menjünk. Már kezdem megszokni, hogy ilyenkor korán kelünk és utazunk.

Amikor odaértünk, akkor a recepción közölték velünk, hogy az Orsi beteg és helyettes tartja a mai úszóleckét. Ő is nagyon kedves, Annának hívják. Teljesen másképp melegítettünk be, így nagyon kellett figyelnem, hogy nehogy rutinból csináljam a feladatokat. Anna egy kicsit katonás, de Ő is nagyon jól mutogatja a feladatokat, úgyhogy mindenki élvezi azt, amit csinál.

Sári egy úszótársam, aki nagyon messziről jár ide úszni, neki kell, mert van neki egy kis mozgáskoordinációs problémája. Neki nem tetszik annyira ez a helyzet, mint nekem. Sírdogál néha, de ennek ellenére nagyon aranyos kislány, írtó nagy haja van ám.

Anna megkérdezte anyát, hogy voltam-e már a víz alatt, de nem voltam. Olyat gyakoroltunk, még otthon a kádban is, hogy anya azt mondja nekem, hogy:

„ Jön a víz”

nekem meg be kell csukjam a szemem és vissza kell tartanom a lélegzetem, közben anya egy pohárral vizet önt a fejemre.

Ott tartottam, hogy voltam-e már a víz alatt? Hmmm nem voltam, és akarom-e? Iiiiiiigen.

Először Anna vitt a víz alá, majd egy kis idő után anya, hamar megtanultuk, hogyan is kell ezt csinálni. Még elég furcsa nekem ez a helyzet…, de élveztem.

Anna is nagyon szeret engem, mert nem a babán, hanem rajtam mutogatja be a feladatokat, ami nekem is nagyon tetszik. Hamar belopta a szívembe magát, kedvelem őt nagyon. Mosolygok rá folyamatosan.

Mivel ez egy nagyon pörgős ½ óra volt, így megint nagyon hamar elfáradtam, megettem a gyümölcsömet és indultunk is haza. Kendőbe hozott anya, de nem tudott elég gyorsan felkötni, mert ugyanis elaludtam. Hazaérkeztünk, levetkőztünk és kaptam egy kis cicit és aludtam tovább.

Babaúszás 2

Megint eljött a hétfő, így mehetünk úszni. Igaz hajnalba kell kelni, de megéri. Anya este mindent bepakolt, ilyeneket:

- váltóruha ( ha esetleg valami baleset történne )

- úszónadrág

- úszósapka

- törölköző

- bébidesszert ( valamilyen gyümölcs a pancsi után, mert mindig nagyon megéhezek utána )

Tehát, a reggelt nem kell ilyen dolgokkal tölteni. Korán kelés, egy gyors cici és máris indulhatunk az usziba, 7:47-es HÉV-vel mentünk megint, így maradt bőven időnk az átöltözésre.

Szinte ugyanazokat a feladatokat csináltuk az Orsival, mint a legelső alkalomkor, mondhatom, hogy rutinból végeztem a feladatokat. Sokkal hamarabb megbarátkoztam a nagy vízzel, mint az első alkalomkor. Megint nagyon élvezetes volt ez az uszi, de most nem aludtam olyan sokat, mint az első úszás után.

Babaúszás 1

Anya és Apa megbeszélték, hogy mehetek babaszásra és az nekem majd milyen jó lesz. Meg is találták a helyet, ami nincs messze tőlünk, így nem gond, hogy anyának nincs jogsija. :(

Úgy volt, hogy szeptemberben kezdem az úszást, csak náthás lettem. Eltelt 1 hét, még mindig náthás vagyok, eltelt még 1 hét, már egy kicsit jobb, a 3. héten már nem volt bajom, de akkor már nem volt érdemes bérletet venni, így elhalasztottuk októberre...

Közben megcsípett valami szörny. 4 helyen olyan vörös és kemény csípésem volt, hogy fenistil cseppeket kellett szednem. Nagyon nehezen, de elmúlt. Mint utóbb kiderült egy pók volt az a szörny.

Jött az október 5.-e. A 7:47.es HÉV-vel mentünk, kb. 2 percet és már le is szálltunk. 8:30-kor kezdődik a beszoktatásos úszás, de előtte bérletet kellett venni és még át is kellett öltözni mind a kettőnknek.

Orsihoz fogunk járni, nagyon szimpatikus jelenség. Bemutatkoztunk, és elkezdtük a bemelegítést. Egy kis izommozgatás, hogy ne legyünk merevek. Rajtam kívül még volt 2 baba, abból az egyik nagyon sírt, gondolkodtam rajta, hogy szolidalításból én is rákezdek, de inkább az Orsira és a vízre koncentráltam. Úsztunk a víz tetején hason is és hanyatt is. Kaptam játékot a kezembe, hogy ne féljek… de anyáék ezek szerint nem vették észre, hogy nem félek… amikor már nagyon belejöttem és megbarátkoztam a hellyel, akkor a lábammal kapálóztam és a kezemmel ütöttem a víz tetejét. Énekelgettek anyáék, feladatokat csináltattak velünk, amiket szívesen meg is csináltam, nem tudtak olyat mondani, amit nem tudtam volna megcsinálni. Élveztem nagyon, hamar el is telt az a ½ óra, ki a vízből, öltözködés, utána kaja az ebédlőben és indulhatunk haza.

Annyira kitikkadtam az úszástól, hogy 4 órát aludtam. Izgatottan várom a jövő hetet.