Érkezésem

2009. március 31.-én anya elindult a szokásos ctg vizsgálatra, ahol a szívhangomat és anya méhösszehúzódását lehetett megfigyelni. Aznap megint nagyon sokan voltak, így hosszú ücsörgésre számíthattunk. De ez nem is lett volna nagy gond, mert így anya nyugodtan írhatta a szakdolgozatát és nem vonta el a figyelmét a tv.

Amikor végre ránk került a sor, hogy most az én szívhangomtól zengjen a terhes gondozó, nem nagyon akartam mocorogni, inkább aludtam. Bármennyire is simogatott, becézgetett és már bökdösött az anya nem akartam felkelni. Már a szülész néni is szólt, hogy nem lesz ez így jó, mert értékelhetetlen lesz a vizsgálat, na, ekkor egy kicsit elkezdtem mozogni. Így végre kiengedték anyát, 20-as sorszámmal. Gondoltam, akkor itt maradunk estig.

Amint kimentünk a váróba elkezdett folyni a magzatvíz, egyből vissza is fordultunk és szóltunk a szülésznőnek, hogy anya vagy bepisilt, vagy a vize folyik. Én tudtam nagyon jól, hogy a vize folyik, de nem szóltam semmit, csendben figyeltem az eseményeket. Ha valaki nem látta volna a cikis helyzetet az tuti, hogy már tudja, mert amint bementünk a szülésznő elordította magát, hogy dr. Úr a kismamának elfolyt a vize. Erre tuti mindenki felkapta a fejét odakint. Egy előnye volt, hogy mindjárt bekerültünk a dokihoz.

Megvizsgálták anyát és fel is küldték a szülészetre, mondván, hogy ma végre a kezében tarthat. :) Végre láthatom: D Ez 13:00-kor volt. És fájás még semmi.

Anya egyből hívta apát, aki otthagyta a munkahelyét, hazaszaladt 2 perc alatt megebédelt és beroncsolt hozzánk a bőröndökkel, hogy le ne maradjon az érkezésemről.

Ekkor jöttek a szokásos dolgok, betegfelvétel, vizsgálat...

15:45-kor rákötötték anyára az infúziót, de még mindig nem volt fájás. Közben telefonálgattak az ősök mindenkinek, hogy valószínűleg ma megérkezem. És egyszer csak jöttek a fájások... egyre erősebb, apa azt mondta, hogy nem kell epidurális érzéstelenítés..., aztán mégis kellett :( azt 17:00-kor adták be. Közben elmeséltük a dr. bácsinak és a szülésznőnek, a nevem történetét.

Nem tudták, hogy fiú vagy lány leszek, de mindenkinek azt mondták, ha fiú, akkor Adolf, ha lány, akkor Oktávia. Be is vette mindenki, de nem örült neki senki. Jót nevettek a szülőszobán és mindenki kíváncsian várta, hogy mi is leszek.

19:00-kor jöttek a tolófájások, eddig apa nagyon jól helytállt, anya meg volt vele elégedve, de most jött a neheze... az osztályon Én akartam csak megszületni, ezért mindenki Rám volt kíváncsi, először megijedt anya, hogy valami baj van, mert már nagyon sokan voltak bent, de nem volt semmi. Hallották a folyosón a nevemmel kapcsolatos sztorit, ezért jöttek be, és akkor 19:25-kor megérkeztem, 3450g és 54cm-rel, szépen egészségesen :) ráraktak anya mellére, olyan jó volt ott lenni végre a karjaiba zárt és már kintről hallgathattam a szívverését. Az appgar- értékem 9 lett, majd 5 perc múlva megkaptam a maximum 10 pontot :)

Apa vágta el a köldökzsinórt, nagyon ügyesen és higgadtan segített anyának mindenben, büszkék vagyunk rá mindketten. Az első zuhanyzásomnál is jelen volt, sőt Ő tartotta a zuhanyt. Köszi, apa.

Felöltözés után végre apa karjaiba is lehettem egy kicsit. Az a csomag Én vagyok. :)

Kb. 2 órát töltöttünk együtt, elvittek a többi babához. Akkor este nem alhattam anyával, mert az volt a szabály. Anya bepillantott hozzám miután Ő is lezuhanyozott. Persze előtte elbúcsúzott apától.

Én akkor éjjel aludtam, mint a bunda, de az anya nem tudott... biztos hiányoztam neki, de reggel taliztunk és onnantól kezdve együtt voltunk.