Ez a reggel is úgy kezdődött, mint eddig bármelyik másik. Ébredés után beszélgetek egy kicsit a kiságyban a játékaimmal, amit anya belekészít este. Amikor már nem bírom és nagyon éhes vagyok, vagy esetleg meglepetést csináltam a pelusba, akkor kiabálok anyának, hogy most aztán már tényleg jöhet értem.
Délelőtt elmentünk venni nekem egy cumikát, mert a William ellopta az egyiket… és hát tartalék cumi nélkül nem lehet lenni. Mire hazaértünk, már nagyon éhes voltam és alig bírtam kivárni, amíg az anya elém rakja az ebédemet. A mai menü: céklás burgonya cs.mellel. Fáradt voltam már nagyon, de ez látszik is, mert egy „picit” összekentem magam.
Nézd:
Egy jó nagy alvás után megint elkezdtem beszélgetni a játékaimmal, és végül megint anyának szóltam, hogy készítheti a kajcsimat, mert megéheztem megint, de egy feltételem volt, hogy legyen benne cici is. Elárulom… volt cici.
Esti kutyasétáltatás előtt itt volt az egyik dajkám az Attila. Megtéptem az orrát és megpróbáltam kinyomni a szemét… nem jött össze. A sétán jól kialudtam magam, így este nem akartam aludni. Amikor anya belefáradt, hogy nem tudok elaludni, akkor berakott a kiságyba és közölte, hogy aludjak el egyedül. Naná, hogy nem aludtam el! Sőt kiabáltam nekik, hogy jöjjenek ide és nézzék meg, hogy mit csináltam.
Megnézhetitek ti is:
Jól látjátok… állok, és teljesen egyedül álltam fel. Jutalmul még fent lehetek egy kicsit.
Ebből a gyerekből a végén még festőművész lesz :)
VálaszTörléspusz, andi