2010. január 11., hétfő

Bimbin

Reggel korán keltem, hogy jó sokat tudjunk játszani anyával. Szerintem ő még tudott volna aludni egy kicsit, mert elég gyűrött volt az arca.

Kaptam új játéktárolós dobozt, kettőt is. Az egyikben a plüsseimet pakolgattuk bele. A másikban pedig a műanyagok kaptak helyet. Mindig kipakolom, így a plüssöket is megfogom, mert azokkal nem nagyon szoktam velük játszani.







Kaptam egy szőnyeget is, hogy ne egyem a polifom szőnyegemet, abban vannak nagyon apró darabok is és anya fél, hogy lenyelem valamelyiket. De ez a szőnyeg sokkal jobb, vannak rajta házak, vulkánok és még utak is, amiket tudok használni a kisautóimmal. Matejnek is nagyon tetszik.



Na most jön a nap szenzációja. A nagy játszás közben rám jött a kakilhatnék. Persze el is kezdtem nyomni, mint mindig, de ekkor jött anya és lerángatta rólam a nadrágomat, a pelusomat és ráültetett a bimbire. Abbahagytam. Nekem ez így nem megy. Na, azóta anya már nem próbálkozik, gondolta, hogy nem erőlteti. Majd minden jön a maga idejében.


2 megjegyzés:

  1. Anya megijesztett(e) a nagy kapkodásával! Nem baj, még nem vagy elkésve! Legközelebb úgy telerakod anyáéknak a bilit, hogy meglepődnek!
    Puszi, Andi

    VálaszTörlés