2010. február 1., hétfő

Judytéknál szomszédoltunk

Anya megnézte reggel a leveleit és kapott a Judyttól egy meghívást kávéra. Válaszolt is, de azt mondta, hogy gyorsabb, ha telefonál. Fel is hívta, de ő még az ágyban hallgatta a kedvenc rádióműsorát. Megegyeztek, hogy kb. fél óra múlva találkozunk lent a parkban, mert a Lizzienek még pisilnie, kakilnia kell. Lizzie egy fehér törpe uszkár, majd később mutatok róla fényképet is.

Miközben anya megpróbált belepréselni az overálomba, telefonált a Judyt, hogy élete szerelme véletlenül bezárta és nekünk kell majd kiszabadítani őket.

Oda is értünk az ablakuk alá, így le tudta dobni nekünk a lakáskulcsot. Persze beleesett a nagy hóba, de ügyesek voltunk és meg is találtuk.

Juhéééééééééééé, kiszabadítottuk őket. Egy gyors séta Lizzievel és mehetünk fel. Persze én majdnem elaludtam a mei taiban (tudod ez egy olyan hordozókendő szerűség).

Előkerült a fényképezőgép is így meg tudom nektek mutat, hogy ki s az a Judyt.



Játszott velem.



Képzeljétek neki is van egy dömpere, ugyan olyan mint az enyém csak ez egy picivel kisebb.



Ő itt Lizzie, a bociját viszi a szájában, amit nem tudtam tőle elvenni.



Judyt papucsát megvizsgálom egy kicsit.



Azután a mi táskánkat vizsgálom meg, mert anya szokott belerakni nasit, ami most nem volt benne.



Végül nézzétek meg a Lizziet, hogy elfáradt szegénykém.



Én is nagyon álmos és éhes is voltam, így anya elindult velem haza, Judyték olyan magasan laknak, hogy amire a lift leért elaludtam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése