Anya és Apa megbeszélték, hogy mehetek babaszásra és az nekem majd milyen jó lesz. Meg is találták a helyet, ami nincs messze tőlünk, így nem gond, hogy anyának nincs jogsija. :(
Úgy volt, hogy szeptemberben kezdem az úszást, csak náthás lettem. Eltelt 1 hét, még mindig náthás vagyok, eltelt még 1 hét, már egy kicsit jobb, a 3. héten már nem volt bajom, de akkor már nem volt érdemes bérletet venni, így elhalasztottuk októberre...
Közben megcsípett valami szörny. 4 helyen olyan vörös és kemény csípésem volt, hogy fenistil cseppeket kellett szednem. Nagyon nehezen, de elmúlt. Mint utóbb kiderült egy pók volt az a szörny.
Jött az október 5.-e. A 7:47.es HÉV-vel mentünk, kb. 2 percet és már le is szálltunk. 8:30-kor kezdődik a beszoktatásos úszás, de előtte bérletet kellett venni és még át is kellett öltözni mind a kettőnknek.
Orsihoz fogunk járni, nagyon szimpatikus jelenség. Bemutatkoztunk, és elkezdtük a bemelegítést. Egy kis izommozgatás, hogy ne legyünk merevek. Rajtam kívül még volt 2 baba, abból az egyik nagyon sírt, gondolkodtam rajta, hogy szolidalításból én is rákezdek, de inkább az Orsira és a vízre koncentráltam. Úsztunk a víz tetején hason is és hanyatt is. Kaptam játékot a kezembe, hogy ne féljek… de anyáék ezek szerint nem vették észre, hogy nem félek… amikor már nagyon belejöttem és megbarátkoztam a hellyel, akkor a lábammal kapálóztam és a kezemmel ütöttem a víz tetejét. Énekelgettek anyáék, feladatokat csináltattak velünk, amiket szívesen meg is csináltam, nem tudtak olyat mondani, amit nem tudtam volna megcsinálni. Élveztem nagyon, hamar el is telt az a ½ óra, ki a vízből, öltözködés, utána kaja az ebédlőben és indulhatunk haza.
Annyira kitikkadtam az úszástól, hogy 4 órát aludtam. Izgatottan várom a jövő hetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése