Babaúszás 3

Ismét eljött a nap, hogy usziba menjünk. Már kezdem megszokni, hogy ilyenkor korán kelünk és utazunk.

Amikor odaértünk, akkor a recepción közölték velünk, hogy az Orsi beteg és helyettes tartja a mai úszóleckét. Ő is nagyon kedves, Annának hívják. Teljesen másképp melegítettünk be, így nagyon kellett figyelnem, hogy nehogy rutinból csináljam a feladatokat. Anna egy kicsit katonás, de Ő is nagyon jól mutogatja a feladatokat, úgyhogy mindenki élvezi azt, amit csinál.

Sári egy úszótársam, aki nagyon messziről jár ide úszni, neki kell, mert van neki egy kis mozgáskoordinációs problémája. Neki nem tetszik annyira ez a helyzet, mint nekem. Sírdogál néha, de ennek ellenére nagyon aranyos kislány, írtó nagy haja van ám.

Anna megkérdezte anyát, hogy voltam-e már a víz alatt, de nem voltam. Olyat gyakoroltunk, még otthon a kádban is, hogy anya azt mondja nekem, hogy:

„ Jön a víz”

nekem meg be kell csukjam a szemem és vissza kell tartanom a lélegzetem, közben anya egy pohárral vizet önt a fejemre.

Ott tartottam, hogy voltam-e már a víz alatt? Hmmm nem voltam, és akarom-e? Iiiiiiigen.

Először Anna vitt a víz alá, majd egy kis idő után anya, hamar megtanultuk, hogyan is kell ezt csinálni. Még elég furcsa nekem ez a helyzet…, de élveztem.

Anna is nagyon szeret engem, mert nem a babán, hanem rajtam mutogatja be a feladatokat, ami nekem is nagyon tetszik. Hamar belopta a szívembe magát, kedvelem őt nagyon. Mosolygok rá folyamatosan.

Mivel ez egy nagyon pörgős ½ óra volt, így megint nagyon hamar elfáradtam, megettem a gyümölcsömet és indultunk is haza. Kendőbe hozott anya, de nem tudott elég gyorsan felkötni, mert ugyanis elaludtam. Hazaérkeztünk, levetkőztünk és kaptam egy kis cicit és aludtam tovább.