Mint említettem anya nem aludt egész éjjel, mert olyan izgatott volt. Alig várta, hogy vele lehessek, persze Én is. Csak előtte még volt a vizit, engem meg vizsgálgattak. Minden rendben volt, ezt meg is mondták anyának és utána jöhetett értem, aminek nagyon örültem, mert már kezdett idegesíteni az a sok nyávogós szobatársam, akik ott visítottak a fülemben. Bár ettől függetlenül aludtam, mint a tej.
És eljött a várva várt pillanat, anya karjaiban voltam. Olyan jó meleg volt és puha. Jól befészkeltem magam és aludtam. Egy hangot sem eresztettem ki, végre megint hallhattam anya szívdobogását. :)
Kaptam cukros vizet, mert enni nem akartam. Bár ezt sem nagyon szerettem. De megnyugtattak bennünket, nem baj, ha még nem eszek, ez teljesen normálisnak mondható, hogy még nincs étvágyam.
Egy bevásárlókocsi volt az alvóhelyem, aminek az egyik oldalánál, azaz a fejemnél volt egy kék tábla, amire rá volt írva a nevem, mikor születtem, a magasságom, súlyom és, hogy hol van az anya. Itt egy kép róla meg is nézhetitek.
A kórteremben vehetett ki belőle az anya, a folyosón csak tolhatott. De azért kipróbáltam anya ideiglenes ágyát a kórteremben, hát remélem otthon kényelmesebb az ágy. Volt benne egy nagy gödör. Miközben szundikálunk jött a védőnő és szólt, hogy miért nem a kocsiban vagyok :(, alig vártam, hogy elmenjen és ismét anya mellé fekhessek, de óvatosan kellett csinálni, nehogy megint lebukjunk.
Apa bejött hozzánk látogatóba, meg hozott innivalót is, ha enni akarok, akkor sokat kell innia anyának, naponta minimum 3l folyadékot és ebbe a leves nem számít bele. Tuti, hogy egész nap wc-re rohangálás lesz a vége. Sajnos csak az üvegajtón keresztül nézhetett meg apa, így nem tudott megölelni :(, de persze akkor is aludtam. Már ott megmutattam, hogy milyen angyalian jó fiú vagyok. Hamar elment :(, de többször is telefonált, hogy mi van velünk. Aznapra kapott egy szabadnapot, hogy ki tudja pihenni az érkezésem fáradalmait, izgalmait.
Délután, megint bejött hozzám apa és hozott vendégeket is. A nagybácsim Tomi, Nagynénim Bea, pocaklakó Csabi és az unokatesóm Emma jöttek be megnézni, hogy milyen is vagyok. Közben befutott az apa anyukája, aki a mamám. Nem voltak ott túl sokáig, mert ők is csak az üvegajtón keresztül tudtak nézni engem, illetve anya még fáradékony volt és nem akartak zavarni. Persze anyának még mindig nem volt kész a szakdolgozata és az apa állandóan kérdezgette: „ Hogy állsz vele?, Mennyit írtál már?” De anya ahhoz túl izgatott volt, hogy oda tudjon figyelni ezekre a dolgokra, tudom, mert mondta nekem.
Végre este volt, megfürdettek a csecsemős nővérek és megint anyával lehettem, egész éjszaka. Még mindig nem voltam éhes, pedig anyának már volt teje bőven. Éjszaka megint nem tudott anya aludni, mert jött egy harmadik szobatárs is, aki úgy horkolt, mint a barnamedve. :( A másik szobatársunk Vanda és a kislánya Hella volt, (sajnos róluk nincs fényképem) ők nagyon sokat segítettek nekünk és még horkolni sem horkoltak. Tehát az éjjelünk egész jó volt a horkolást kivéve, jaj, azt majdnem elfelejtettem, hogy a barnamedve még dugiba cigizett is és a füstszagát is szagolnunk kellett. :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése