Végre itthon

Itthon először anya örült a kutyáknak… nem is mondtam, kettő is van belőlük. William és Matej. Yorkshire terrier mind a kettő, itt láthatjátok őket:

William:

Matej:

Szóval anyának nagyon örültek és utána jöttem én. Alszom a hordozóba, apa lerak a földre, a két eb meg egyből rám ugrik, erre Én megmozdulok, erre ők hopp már nincsenek is rajtam és csak ugatnak. Megijedtek ők is. Egy pár napig nem jöttek felém, a bátrabb a William volt, mert jött anyával éjjel is engem ciciztetni. A Matej nem akarta az ételt elfogadni anyától, csak az apával foglalkzott.

Nem kellett sokat várnom, mert jött a mamika és a papika. Egyből felvettek és dajkálni kezdték a fenekemet. Apa emlékeztette őket, hogy nem szeretnék, ha ezt megszoknám, így ne rázzák a popim csak tartogassanak. Kispárnára raktak és úgy kényeztettek. Képesek voltak órákig tartogatni, mert nem tudtak betelni a szépségemmel.

Apának ez a kedvenc képe rólam, tátott szájjal alszom, ahelyett, hogy böfiznék:

Szóval nagy a boldogság, hogy végre itthon vagyunk. Mamika sokat segített anyának, főzött, vasalt, mosogatott és még takarított is, hogy mi tudjunk pihenni anyával. Persze anya már kétségbeesetten írta a szakdolgozatát, hogy kész legyen és le tudja adni április 15-ig. Elárulom, sikerült neki, de nagyon kimerült tőle. De most már csak velem kellett foglalkoznia, meg persze apával és a kutyákkal. Rendes gyerek vagyok, így hagyom őket aludni éjszaka, csak hajnali 4:00-kor kelek egyet cicizni. Megoldódott a cici problémánk is, bimbóvédővel, de cicizek :). Egy órán keresztül lógok a csöcsön és utána kb. 20 perc a böfizés, itt láthatod is:

Mivel még elég sárga vagyok, így sok folyadékot kell innom, apa is besegít ebbe a folyamatba:

A kórházban nagyon sokat napoztattak, amit nagyon szerettem. Anya akárhányszor jött értem reggel, akkor mindig ott voltam az ablaknál és sütettem a hasam. Persze ezt itthon is bevezettük.

Nézd, így kell ezt csinálni:

Akarsz látni egy óriás lábat? Itt másfél hetes vagyok: